A tenyésztésbe vont kutyáink mindegyike rendelkezik egészségügyi szűrésekkel, valamint a tenyészthetőséghez szükséges feltételekkel!



Fajtaleírás, jellemrajz, standard


 

Fajtaleírás

 

A kutyák, mint harci állatok

A bullterrier tenyésztése nagyon nagy problémákkal indult. A kitűzött cél a harci kutya kialakítása, létrehozása volt, kutyák-kutyák elleni harc valamilyen harci helyen. Ez az angol korai kapitalizmus korszakában történt, tehát egy olyan korban, amikor társadalmilag elfogadottnak számított az emberi munkaerő kizsákmányolása, a gyermekek nappali munkája, a háziasszonyok és családanyák tizenhat órás munkanapja. Természetes volt, hogy a kizsákmányolás törvényének a háziállatokat is alávetették. Nem csak kizárólag a kutyák, de a kakasok, a majmok, a medvék, elefántok is részesűltek a kizsákmányolásból. Ilyenformán az állatvédelemnek is csekély esélye volt. A "panem et circenses" - kenyeret és cirkuszt - kormányzási receptjét a tömegek kielégítésére, a lázongók csillapítására, már a római uralkodók is ismerték. Kárpótlásul az elnyomott nép szenvedéséért, bizonyos népi szokásokat engedélyeztek. A régi angliában - de nem csak ott - borzalmas állatviadalokat rendeztek, mint egy feszültséget levezető szelepként alkalmazva azokat, hogy a nép ne lázadjon fel elnyomói ellen. Kutyák, medvék, oroszlánok, borzok, majmok, lettek prédái az ilyen véres, kegyetlen küzdelmekre idomított kutyáknak. Igazi nagy attrakciónak pedig, a kutyák egymás elleni harcát tekintették. Ha valaki fogalmat akarna alkotni ezeknek az állatküzdelmeknek a borzalmáról és brutalításáról, csak el kell látogatnia Dél-Amerikába a kakasviadalokra. Ez nem helyeslés, hanem mindennek jelentős szerepe volt a bullterrier későbbi létrejövetelében, mivel e fajta eredeti feladata valóban a harc volt. Megjegyzésként jelezzük, hogy a kutya-kutya elleni küzdelemre tartott, nevelt kutyától embernek nem feltétlenűl kell félnie, hisz nem emberre irányúl az agresszíóra nevelés.Teljes mértékben elitéljük ezt, ugyanakkor természetesen ebben is az embernek van szerepe, haszonszerzás, kizsákmányolás miatt képzik ki a szegény állatokat erre a borzalmas szerepre.

 

 

James Hinks a bullterrier "atyja"

A kiindulásul szolgáló fajták - amelyeket James Hinks birminghami tenyésztő alkalmazott a "Blake Country" (iparvidék) kellős közepén, a nagyolvasztók és acélkohók őshazájában -, a bullterrier kitenyésztésére, a harcedzett angol bulldog és az elegáns fehér angol terrier volt. E két kutyafajta között jelentős anatómiai külömbség áll fenn: az egyik részről a bulldog súlyos, esetlen alkatát jelenti, kifejezetten előreálló fogazatával (alsó állkapcsával), a másik részről pedig a terrier karcsú, tetszetős figuráját. Ez a gyökere sok későbbi tenyésztési problémának, például a standardnak megfelelő fogazatállás és az anatómiailag egységes fajtatípus körül is. Még ma is külömbséget tesznek a fajtán belül a bulldog és a terrier között. Nem csak anatómiai ellentét volt e két fajta között, hanem különösen a kutyák karaktere ütött el erősen egymástól. James Hinks azt a célt tűzte ki, hogy a terrier ragadozók pusztításában kipróbált merészségét, összekapcsolja a bulldog állatharcokban tapasztalt bátorságával, kitartásával és makacsságával. Ez ideális kombinációnak látszott a kutyák egymás elleni, sikeresebb harcai szempontjából. El kell ismerni, hogy Hinks ily módon a kutyák karaktere szempontjából, sokkal egységesebb elképzelést tűzött maga elé. A bullterrier (a többi terrier fajtától eltérően) a magas ingerküszöbével, valamint az ember iránti barátságos vonzalmával tűnik ki, de bátor és kitartó, ha ellenséges kihívással találja magát szemben. James Hinks tenyésztési célja tehát egyrészt a sikeres harci kutya kialakítása, másrészt az emberrel nagy barátságban élő, jóindulatú kutyapartner létrehozása volt. Tenyésztői munkájával, mely kíváltképp a fehér állatokra korlátozódott, elérte, hogy az általa tenyésztett kutyák fölényesen erősebbnek bizonyultak a kutyaharcokra beállított Stafford-típusoknál. Ezzel megkezdődött a bullterrier diadalsorozata a gödör-arénákban és a harcok nézőterén.

 

A fajta továbbfejlesztése

Egy igen fontos megjegyzés: James Hinks kezdettől fogva kiállításokon szerepeltette az általa tenyésztett állatokat. Így a bullterrier azoknak a kutyafajtáknak a körébe került, amelyek már az első angol kutyakiállításokon vetélkedni kezdtek egymással, a falytaszabálynak megfelelő külső forma tekintetében. Nincs mit tagadni, a fajta eredete a gödörbéli "ring"-be nyúlik vissza. Ám a tenyésztők már nagyon korán azon kezdtek fáradozni, hogy ne csak a fajta jobbátételével együtt járó feladatokat oldják meg, hanem egy vonzó, formailag is szép kiállítási kutyát tenyésszenek ki. A gladiátorból lett a fehér lovag! Ez a döntő külömbség a Staffordshire-fajta bullterrierekkel szemben, mivel ezek csak a 30-as években jutottak el a kiállítások ringjébe. A bullterrier-tenyésztés az évek során egyre inkább egy önérzetes, az ember mindennapi életébe harmonikusan illeszkedő kutyafajtát igyekezett megteremteni. Az eredeti harciasságot szisztematikus tenyésztési módszerekkel korlátok közé szorították, miközben azt is szem előtt tartották, hogy a kutya öntudatos karaktere megmaradjon.

 

 

A "szines" bullterrier

Átmenetileg komoly problémák keletkeztek azzal kapcsolatban, hogy a fülkurtítást tiltó angol törvény ellenére, meg kellett találni az utat a felálló fülek kialakításához. Sok izgalmat váltott ki az is, amikor e század elején előrelátó tenyésztők, Staffordsban hozzáfogtak a "fehér vonal" keresztezéséhez a "színes" bullterrier megteremtése érdekében. Évek múltán sikerrel járt mindkét próbálkozás. A "fehérek" és a "színesek" minősége ma már tenyésztésileg megoldottnak mondható; mindkettő magas szintű minőséget hozott létre és semmiféle választóvonal nem áll fönn közöttük. Hála a kiemelkedő tenyésztő személyiségeknek, élükön Raymond Oppenheimerrel, a modern bullterrier megteremtőjével, a fajta anatómiailag egyre tovább fejlődött, s a kutyatenyésztők körében világszerte elismerésre talált. A minőségi színvonal oly tökéletes lett, hogy 1972-ben a Ch. Abraxas Audacity nevű bullterrier megnyerte Anglia legjelentősebb kiállításának a Crufts-nak a fődíját. Crufts Supreme Champion lett! Ezzel a fajta véglegesen bevonult a nemzetközi kutyahierarchia felsőházába. Az angol bullterrier tenyésztés kb. 1960 és 1980 között különleges virágkort ért meg. A színes bullterriertenyésztésben kiemelkedő volt a Romany (cigány) tenyésztés; Montague Johnstone tenyésztői tehetsége, egyenrangúvá tette a színes bullterriereket a fehérekkel.

 

 

A bullterrier elterjedése a világon

A fajta keletkezésének története természetesen magában foglalja számos más ország tenyésztését is. Németországban már 1887-ben, az első stuttgarti kutyakiállításon, húsz bullterrier került a "ringbe". Az évenkénti, számszerű tenyésztési eredmények azonban igen alacsonyak voltak. Nem egy esztendőben egyáltalán nem történt új bejelentés, ezért legfeljebb "alkalmi tenyésztésről" beszélhetünk. Századunk 60-as éveiben is csak jóval száz alatti bullterrier kölyök születéséről szólnak az évenkénti feljegyzések. A 70-es és a 80-as évek hozták meg a fajta áttörését, mára pedig már igen népszerű lett a bullterrier Németországban. 1989-ben a Német Kutyabarátok Szövetségének nyilvántartása szerint a 176 fajta népszerűségi ragsorában a 16. helyen állt. Austriában, Hollandiában és Svájcban ugyancsak egyre szélesedő körben vált ismertté és kedveltté; vannak olyan tenyésztők ezekben az országokban, akik mértékadóan befolyásolják a kontinens tenyésztését. Az USA és Kanada, szakemberei folytán a bullterrier tenyésztésében ma már egyenrangúnak tekinthetők Angliával. Az USA-ban már 1869-ből van feljegyzés erről a fajtáról. Különös népszerűségnek örvend a bullterrier Dél-Afrikában; az évenkénti több mint 3000 bullterrierkölyökkel ez az ország túlszárnyalta az összes többit. A fajta 130 éves története során a bullterrier vezető helyet vívott ki magának a kutyafajták között, minden bizonnyal az első húsz közé sorolható. A legkellemesebb, legkönyebben gondozható kutyák közé tartozik.

 

Tallózva:Dr.Dieter Fleig-A Bullterrier c. könyvéből.

 

 

 

Jellemrajz

 

ˇ A bullterrier nem parancsoláshoz szokott embernek való kutya, de még kevesebb örömöt ígér az engedékeny gazdának, ugyanis a laza bánásmódot szemérmetlenül kihasználja.

ˇ "Olyan kutya ez amely nem fogad el idiótákat gazdájának" - így hangzik egy angol szakember megállapítása, rendkívül szabad fordításban."

ˇ "Egy ilyen kutyának elszántságra, önnállóságra, bátorságra és keménységre van szüksége - tehát csupa olyan tulajdonságra, ami kizárja a vakfegyelmet."

ˇ "Természete szerint a bullterrier teljes önbizalommal közeledik minden idegen felé, örül neki, nincs benne semmi agressziós hajlam. De ha arra kerül a sor, akkor meg tudja magát védeni. Megfelelő nevelés esetén azonban, sohasem agresszív az emberekkel szemben."

ˇ "Kevés olyan kutyafajtát ismerek, amelyik annyira rá lenne utalva a maga napi gyengédség-adagjára, mint a bullterrier."

ˇ "A bullterrierek szeretetre méltó bohócok, emberi fantáziánk még humorérzéket is tulajdonít nekik. A bullterrierek vidám embereknek való kutyák, olyanoknak akik értik a tréfát, szívből tudnak nevetni önmagukon és kutyájukon is."

ˇ "Ezeknek a kutyáknak azért van szükségük a gazdáikra, hogy jól érezzék magukat. Nem az olyan hivatásukat gyakorlóknak valók tehát, akik mindennap nyolc-tíz órára egyedül hagyják a kutyáikat. Viszont ideális a gyermekeknek, lévén hogy mindig kész valami új játékra."

ˇ "Kevés olyan kutyafajta van, amelyet az emberek oly alapvetően félreismernek és oly gyakran visszaélnek vele, mint a bullterrier. Különös módon e fajta legendás hírneve, sajátos karaktere, azaz vakmerősége és konoksága segíti elő azt, hogy álnok emberek veszik meg. Csak sokkal később eszmélnek rá, hogy nem boldogulnak velük. Ehhez járul évek óta az a torz kép e fajtáról, melyet a médiumokban rosszul tájékozott újságírók és népszerűséghajhászó politikusok alakítanak ki és terjesztenek!"

 

Standard

ÁLTALÁNOS KÜLSŐ MEGJELENÉS

Erős felépítésű alkat, izmos anatómiailag jól kiegyensúlyozott test, és aktív, élénk, zárt és intelligens arckifejezés.

KARASZTERIKUS ISMERTETŐJEGYEK

A bullterrier a gladiátor a kutyafajták között, csupa tűz és elszánt bátorság. Egyedülálló fajtasajátság a koponyája, mely lefelé ívelően(downface) tojás alakú. Függetlenül a nagyságuktól, a kanoknak kanjellegűnek a nősténynek nőstényjellegűeknek kell lenniük.

 

TEMPERAMENTUM

Kiegyensúlyozott természetű, és kész alárendelni magát.Bár a fajta jellemzően önfejű, mégis az ember iránt különösen barátságos.

 

FEJ ÉS KOPONYA

A fej hosszú, erős, a száj végéig magas, annékül, hogy otrombának hatna. Elölről nézve tojás alakú, teljesen telt, a felszine horpadásoktól és beméyedésektől mentes.A fej felső része fültől fülig majdnem teljesen sima. A profilt a fej felső résztől az orrhegyig szelíd ív teszi jelegzetessé. Az orrhegy fekete, az alsó vége enyhén lefelé hajlik.Az orrlyukakmjól kirajzoltak, az alsó állkapocs széles és erős.

 

 

FOGAZAT

Egézséges, tiszta, erős, meglehetősen nagy, szabályosan álló fogak.Tökéletes, szabályszerű és komplett"ollósharapás", ami azt jelenti, hogy a felső fogsor szorosan rásimul az alsóra-a fogak pedig megfelelő szögben helyezkednek el az álkapcsokon. Az ajkak simán és szorosan fekszenek a fogakra.

 

 

SZEMEK

Keskenynek ható, ferde állású, háromszög alakú , mélyen fekvő szemek, feketék vagy olyan sötétbarnák, hogy majdnem feketének látszanak, és átható fényűek. Az orrhegytől a szemig mért távolság természetesen jóval nagyobb mint a szem távolsága a fej felső részének közepéig. A kék szemek nemkivánatosak.

  

FÜLEK

A fülek kicsinyek, vékonyak, szorosan együttálóak legyenek.A kutya képes mereven egyenesen állítani őket,emellett függőlegesen kell állniuk.

 

NYAK

Igen izmos, hosszú, ívelt legyen, a vállaktól a fej felé lessan keskenyedő, és a nyakhajlat laza bőre folytán szabadon mozogjon.  

 

MELLSŐ LÁBAK

A váll legyen erős, izmos, annélkül, hogy túlterheltek hatnának.A lapockák szélesek legynek, símák, szorosan a mellkeshoz simulók. A lapockák igen hangsúlyozottan hátrafelé támaszkodjanak, majdnem derékszöget alkotva a mellső láb felső részével. A mellső láb könyökizülete szorosan a testhez simuljon, a lábközép erős, egyenesen álló legyen. A mellső lábak rendkívűl erőteljesek, kerek,erős csontok alkotják őket.A kutya biztosan álljon két első lábán, melynek teljesen párhuzamosak legyenek.A kifejlett kutya mellső lábainak hossza körülberül azonos legyen a mellkas mélységével.

 

TEST

A törzset jól megformálja a bordák hangsúlyos boltozata és a mellkas mélysége, úgyhogy a mellcsont közelebb van a földhöz, mint a hasrész. Rövid hát, erőteljes hátvonal, közvetlenül a mar mögött egyenletes, majd a széles, erős izomzatú ágyékrészen túl csekély mértékben boltozatosabbá alakúl. Az alsó vonal, a mellcsonttól a hasig egy elegáns, fölfelé hajló görbét alkot, ami elölről nézve a széles mallkas íve.

 

HÁTSÓ LÁBAK

Hátulról nézve a hátsó lábak párhuzamosan állnak.A combok felső része izmos, alsó részük erősen jellegzetes.A térd-és a bokaizületek jól szögeltek, a hátsó lábközép rövid és erős.

 

MANCSOK

A mancsok kerekek, kompaktok, jól csontozott ujjakkal.

 

FAROK

A farok rövid, mélyen beültetett, vízszintesen tartott.A tövénél vastag, majd a vége felé vékonyodik.

 

MOZGÁS-JÁRÁS

Mozgás közben a kutya jól összeszedettnek látszik, fesztelen, könnyed léptekkel, a fajtára nézve tipikus könnyedséggel jár a földön. Futás közben a mozgás-elölről és hátulról nézve-párhuzamosan megy végbe. Csak gyorsabb mozgás közben találkoznak a mancsok egy középvonalon. A mellső lábak messze előrenyulnak, a hátsók csípőből hajlékonyan mozognak, térdben és bokaizületben erősen behajlanak, és lendületes lökésekkel visznek előre.

 

 

 

 

SZÖRZET

A szörzet rövid, sima és egyenletes, keménynek érződik, és finom fénye van.Az irha körös.körül szorosan tapad a testhez .Télen néha poha alsószörzet nőhet alatta.

 

SZIN

A fehér kutyák tiszta fehérek legyenek.A bőrpigment és a fejen lévő foltok nem lehetnek csíkozottak. szines kutyáknál a szineknek dominánsnak kell lenniük;minden testrészen egyenértékűen érvényesüljenek, a csíkozott előnyben részesüljön. A csíkos fekete, vörös, sárgásfehér és a háromszínű megengedett. A pettyezettség a fehér szőrzeten nemkívánatos.A kék szin és a májszin nagyon nemkívánatos.

 

NAGYSÁG

Nincs sem súly-,sem nagysághatár, de a kutya nagyságát illetően maximumot a kutya összképéből és neméből következő együttes hatás kell, hogy meghatározza.

 

HIBÁK

Minden eltérés a fentebb jelzett meghatározásoktól hibának számít,amelynek értékelését a hiba súlyának pontos aránya szerint kell elvégezni.

 

MEGJEGYZÉS

A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett heregolyójuk kell legyen, ezek teljes mértékben a herezacskóban foglaljanak helyet.

 

Tallózva:Dr. Dieter Fleig " A bullterrier" c. könyvéből.

Felhasznált képek:http://www.btca.com.

 

 

Bullterrier_foot




PageRank



BullTerrier Bull Terrier TOP-100 websas.hu

Find a Dog Breeders in Europe

 

A bullterrier hűséges társa az embernek, ugyanakkor fegyelmet és határozott bánásmódot követel. Az engedékeny gazdának hamar a "fejére nőhet". Igazi akaratos kutya. Igazi terrier.

 

FCI III. fajtacsoport (Terrierek)

 

A terrierek csoportja igen széles: hosszúlábú, rövidlábú, illetve bulltípusú terrierek ismertek. Felhasználásuk igen vegyes, a munkakutyától a kotorék-, vadászkutyákon át a családi kedvencig bezárólag.

 

Bullterrier. Angol bullterrier. "Az előítéletek áldozata". A fajta története a XVIII. századra vezethető vissza. Egy birminghami tenyésztő, James Hinks tenyésztette ki a fajtát a már kihalt fehér terrier és az angol bulldog keresztezéséből. A kitenyésztés során felhasználták még a dalmata ősét is. A tenyésztési cél a kezdetekben kizárólag fehér egyedekre irányult.

 

Tagadhatatlan, hogy a fajtát elsősorban a kutya-kutya elleni harcra tenyésztették. A viadalok mellet fontosnak tartották a küllem változtatását, finomítását is, így már a kezdetektől fogva kiállításokon is szerepeltették ezek a kutyákat. Az emberhez kötődő szoros kapcsolata és a folyamatos szelekció révén azonban hamar családi kutyát faragtak az angol bullterrierből.

 

 

Fehér herceg

Raymond Oppenheimer nevéhez fűződik a modern bullterrier kitenyésztése. Mára már nem csak elfogadott, de teljesen egyenértékű a színes bullterrierek tenyésztése. A bullterrier mindenkivel szemben közvetlen, játékos, bohókás viselkedése megnevetteti még azokat is, akiknek első ránézésre nem szimpatikus a fajta.

 

Határtalan önbizalom

Hűséges társa az embernek, ugyanakkor állandó figyelmet és határozott bánásmódot követel. Az engedékeny gazdának hamar a "fejére nőhet". Saját elgondolása van a feladatokról és bizony nem mindig könnyű elérni velük a kitűzött célt. Igazi terrier. A bullterrier nem parancsoláshoz szokott embernek való kutya, de még kevesebb örömöt ígér az engedékeny gazdának, ugyanis a laza bánásmódot szemérmetlenül, szemtelenül, kihasználja. A bullterrier teljes önbizalommal közeledik minden és mindenki felé, kíváncsisága nem ismer határt. Az agresszió nem megengedett, a kiállításokon ill. a tenyésztésből kizáró ok! Vidám emberek, vidám kutyája! A gyerekekkel kimondottan jó a kapcsolata, bár hevességük és kedvességük néha "túl sok"-nak tűnhet.

 

Átlagos életkora 10-12 év. A standard nem tesz említést, se súly-, illetve méretkorlátozásról, a lényeg az összkép. Szőre sima rövid, ezért lakásban is könnyen tartható. Színe lehet fehér (nálunk csak a fejen lévő foltok a kívánatosak, pl. monokli, fülfolt). csíkos, vörös, fekete-fehér és fekete-fehér csíkos jegyekkel (ezek általában a lábvégeken, illetve a pofán láthatóak). A kék és a májszín nagyon nem kívánatos. A fajta egyedi jellegét tagadhatatlanul a fej formájának köszönheti. Elölről nézve tojás alakú, teljesen telt. A profilt a fej felső részétől az orrhegyig szelíd ív teszi jellegzetessé. A fajta kistestvére a miniatűr bullterrier, de nálunk a max. marmagaság 35,5 cm lehet.

 

 

 

A bullterrier kellemes, szeretetre méltó családi kutya, természeténél fogva vonzódik az emberhez.

 

Angol elnevezés: Bull terrier

Német elnevezés: Bull Terrier

Francia elnevezés: Bull terrier

Spanyol elnevezés: Bull terrier (Estándar)